Gyorsan jár az óra,
csak átfordulsz a szóra.
Türelmetlen az idõ,
megállítani, nincs az az erõ!
Pedig ha hatalmunkban állna
ebben a percben megállna.
Míg te alszol édesen,
nekem mennem kell Édesem!
Pirul a hajnal,
nem bír a fésû a hajjal,
még álmodik a lustaság
az asztalon nyílik az újság.
Gyûrõdés a párnán, jelzi
melletted az éjszaka is élvezi.
Jobb volna visszabújni melléd,
de a szigorú Ébredés nem engedi.
Te csak fekszel kábán,
Viszlát Drágám!
2008.nov.13.
nagygabi - november 14 2008 06:00:41
Kedves Sylvia! Bizony az idõ az csak halad, halad.Nekem tetszik e kis versed, gratulálok!
Üdv: nagygabi!
Torma Zsuzsanna - november 14 2008 10:56:33
Jól sikerült, jól rímelõ, az ébredést és a lassan induló napot jól érzékeltetõ versed született, kedves Sylvia!
Tetszik a hangulata.
