Halvány remegés fut az éjbe, olybá
Tûnik, senki sincs már ébren, az ében
Ég alatt, otthona melegében.
Háborgó lelkem, mint hullám
Hallom magam, szörnyû a harag
Gégém hörög
Majd lehanyatlik hullám.
Hálám nem üldöz csak hálóm
Melyet rád vetek, s réveteg, rég beteg lelkedet
A pokolnak ajánlom: lelj kegyet!
Te kegyetlen kígyó, ki gyógyíthatatlan vagy
S engem elemészt a romlott vágy
Rom lett életem, s bosszúm visszavág.
