Magamba zártalak,
mint kõ a drága ércet.
Szavaid dallama
még bennem zenélnek,
bõröm még õrzi tested melegét,
lenyomatként ujjaid nyomát.
Két kezed a derekamra téved,
vérem lángolva hullámzik tovább.
Ajkamat nyújtom éhes, forró csókra;
Tépj szét, fojts magadba,
égõ szenvedélyem érintésed oltsa.
Hagy vesszek ölelõ karodba,
mámorító boldog szédülés,,
tekinteted lágyan simogat
ne legyen már soha ébredés.
Ledöntötted mind a gátakat.
Olthatatlan, örök vágyat érzek
s magamba zárlak,
mint kõ a drága ércet.
reitinger jolan - november 15 2008 10:24:37
Az elkövesedés hosszú évezredekig tart, érzésed tartson addig.
Szenvedélyes , szépen megfogalmazott a versed.
Szeretettel Joli
Barb - november 15 2008 10:25:15
Ez Igen!!!
Gratulálok!!
Taygeta - november 15 2008 12:46:40
Öröm volt olvasni, köszönöm....
Szeretettel Tay
