Hazudtam, mert azt hittem könnyebb,
De rá kellett jönnöm, nem barátság, több ez.
Azt hittem, jobb, ha azt mondom nem szeretlek,
De Téged ily könnyen nem feledhetlek.
Ha velem vagy jó, mert érzem, számítok valamit,
Tûnõdöm: "Ennyire hogy szerethetek valakit?"
Annyira, hogy szinte fájjon szeretnem,
S hogy minden pillanatom Nélküled kelljen töltenem.
Bele kell végre törõdnöm, ez ennyi volt,
S hogy miért könnyezek?
Csak azt mondom: áh, csak egy porszem volt.
, azért még van mit gyakorolni.
