Nincs bennem indulat vagy harag.
Komor tested immár hallgatag.
Valaha szerettelek s szerettél.
Ma már tudom mitõl rejtettél
félve csendesen,
aludj kedvesem.
Rögökként gurultak az évek
és te egyre csak eltévedt
göröngyös utakon jártál
árnyékos ösvényt tapostál
mely jól tudtad hová vezet:
mindenkit maga alá temet.
Mégsem váltottál.
Erõszakkal több és több
hatalmat akartál,
csaltál, hazudtál, zsaroltál,
olajhoz-vérhez tapadt pénzt loptál.
Börtönbe zártak. Menekültél
elõlük hiába rejtõztél,
kutattak,
kerestek,
megöltek,
rühes fekete kutyaként lelõttek.
Én megbocsátottam.
Nincs bennem harag vagy indulat.
Komor tested immár hallgatag.
Még látom ajkad gyöngysorát
-lágy szellõ fúj fuvolát.
Hiszem, ma másként csinálnád.
reitinger jolan - november 15 2008 16:23:11
Olvasom, azért valaki õt is szerette.
Jól összefogott a versed. Sajátos stílusjegyeid érezhetõek.
Szeretettel Joli
LucifersAngel - november 15 2008 17:05:42
Nagyon szép a versed Artemiszia! A rühes szó valahogy nem illik a képbe, de érzem a súlyát.
