Napkorong

Búcsú szeretteimtõl...

Igen jól tudjátok, én szólok hozzátok,
ki ezen túl, odafentrõl vigyáz majd rátok.
Én írtam e verset, a búcsúm nektek szól,
ne sírjatok értem, hiszen most vagyok csak jól.

Jó helyre kerültem, már ez az én világom,
csak ti fogtok hiányozni, és a családom.
Drága gyermekeim, kiket úgy szerettem mindig,
s kicsi feleségem, ki velem volt a sírig.

Drága Apám s Édesanyám, kik már odafentrõl láttok,
boldogok lehettek, hiszen haza megyek hozzátok.
Búcsú nélkül s egyszerre, mentetek el innen,
de továbbra is itt éltetek, mélyen szíveinkben.

Intõ szavaitok, még a fülemben hallottam,
betartottam mindig s végig ezt vallottam.
Ezek szerint éltem s boldog volt életem,
nem is volt soha, a szívemben félelem.

Drága anyikám, kicsi feleségem,
bocsásd meg bûneimet s minden vétkem.
Sok hibát elkövettem, amíg veled voltam,
és úgy hagytalak itt, hogy még nem is szóltam.

Ha hiányzok majd este, csak keress egy csillagot,
szíved megtalálja, hidd el, én vagyok.
Hallhatod a hangom, ha lehunyod a szemed,
s érezni fogod, hogy ott vagyok veled.

A szél suttogása, a kezem érintése legyen,
mikor kijössz síromhoz, mikor itt leszel velem.
A napnak a sugara, melegséget adjon,
hogy a szeretet a szívedben, örökre megmaradjon.

Sokat hibáztam, de hidd el, hogy megbántam,
mikor a bánat könnyeit, a szemedben láttam.
Ajándék volt minden perc, mit veled tölthettem,
mert te voltál számomra, az igaz szerelem.

S ha ránézel a falon, egy régi képemre,
ne gondolj a rosszra, csak is a sok szépre.
Köszönök mindent, mit az évek során adtál,
hogy mindig szerettél s mellettem kitartottál.

Drága gyermekeim, Isten veletek,
vigyázzatok arra, kit a világon a legjobban szeretek.
Kikben minden reményem, kiket úgy szerettem,
ne sírjatok értem, mert jó helyre érkeztem.

S ha sokszor a féltést, túlzásba vittem,
csak szeretetbõl volt s mert úgy hittem.
Csak vigyázni akartam, csodás lényetekre,
szeretõ gyermekeimre, szemem fényeire.

Ott leszek majd veletek, én majd minden éjjel,
s betakarlak titeket, a csillagok fényével.
Õrzöm álmaitok, hogy sose kelljen félni,
hogy boldogok legyetek, és sokáig tudjatok élni.

Drága testvéreim, kiket mindig is szerettem,
tudom, hogy veletek keveset lehettem.
Rövid gyermek korunk, hamar véget ért,
s új életet kezdtünk, egy új holnapért.

Más utakon jártunk, útjaink szétváltak,
s a kapcsolatunk egymással, szebb napokat is láttak.
Nincs harag a szívemben, nem számít mi volt,
bár csak együtt éltük volna meg, a boldog öregkort.

Búcsúzom tõletek is, drága jó barátok,
kik a sírom körül, szomorúan álltok.
Sok embert közületek, testvérként szerettem,
köszönöm, hogy ennyi évet veletek lehettem.

Ti voltatok azok, kire számítani lehetett,
kik mellettem álltatok, kikbõl áradt a szeretet.
Nem áll meg az élet, nektek tovább kell élnetek,
nem sokára úgy is, együtt leszek veletek.

Nem akartam senkit sem, kihagyni e sorokból,
de könnyes szemmel, még a tinta sem úgy fog a tollamból.
Megbocsájtást én már, csak Istentõl kérek,
remélem, hogy feloldoz s végre haza érek

Gubacsi Sándor

Hozzászólások

reitinger jolan - november 16 2008 17:27:28
Szomorúan szép elköszönõ levél, barátod helyett. Gondolom ezért készült el ez a remek, szivetfacsaró versed.
Szeretettel Joli

gubacsi - november 16 2008 18:30:43
Nem. Õszintén ? Kicsit morbid lehet, de szeretném, ha egyszer meghalok, akkor ezt a búcsúztatót olvassák fel a temetésemen. Nem szeretnék úgy meghalni, hogy ne tudjak elköszönni a szeretteimtõl. Ami ugye bármikor bekövetkezhet, mint az egyik barátom, aki 31 évesen halt meg egy közúti balesetben. [u][b]Nagyon megrázó volt!!![/b][/u]