Fáj a szívem,el se hinnéd,hogy mennyire.
Mond miért szerethet egy n? valakit ennyire.
Azt hittem régen,hogy majd eltudlak feledni.
És egy másik fiúba ugyanúgy bele tudok szeretni.
De nálam is igaz amit mindenki emleget.
Egy szerelmes szívnek parancsolni nem lehet.
A bánatban melléd álltam,ez lett az én vesztem.
Mivel utána nem sokkal beléd is szerettem.
Nem bánok semmit,mivel akkor boldoggá tettél.
És egy pár hónapra mellettem lehettél.
Az id? múlásával mindkett?nknek lett egy párja.
Az enyém azóta is a szeretetem várja.
Mivel te sosem szerettél,nincs ilyen gondod.
Ezért is vagy a pároddal már régóta boldog.
Hiába találkozunk ritkán,sokszor gondolok Rád.
Annyi könnyeket hullattam,hogy tele lenne egy kád.
Ha fába bet?t vésnek belepi a moha.
De a szív mely Téged szeret nem feled el soha.
MissinG - July 31 2007 15:02:49
Tetszik a versed! Bár az emlék szép, mégis fájó visszagondolni rá... sok év mólva már mosolyt csal arcodra, mert megtalálod Te is a párod!
Judy
Maryam - July 31 2007 18:15:35
Bizony a fájó emlékeket nehéz feledni, talán nem is lehet, de biztos vagyok benne, hogy ? is jó érzéssel gondol rád.
Ha megtalálod az igaz szerelmet, elhalványul az emlék, és örökre ott marad a féltve ?rzött kincseid között.
Maryam
krisztina - July 31 2007 22:01:12
Szomorúan szép a versed!...De zárd le lelkedben ezt az emléket, és lépj tovább!Légy vidám és boldog!
Szeretettel:Kriszti
