Feléd száll sóhajom,
a múltat itt hagyom.
Nem bilincs már kezed,
nyitva marad szíved,
lelked átölel,
lágyan enged el.
Ajándék vagy egy álom,
hozzám simulsz mint a bársony.
Halkan szuszogva, leheletem
homlokodra téved,
a féltés még fojtogat,
lángod már nem éget.
Könnypatakja szemeimnek
csordultig telve,
mit adhatok, neked adtam,
érezd minden pillanatban.
Elmúlt életünk igézete
egy csoda, varázs.
Hajnalban ébredõ ölelésed,
már nem izzik, csak parázs.
Szívedben a helyem örök,
senki nem foglalja el,
az érzékeken túl is érezlek,
utamon így kísérsz el.
Taygeta - november 16 2008 22:04:43
Köszönöm Gyöngy és Manon ...
Torma Zsuzsanna - november 17 2008 10:42:14
Kedves Taygeta!
Nagyon szép a versed és én is azonosulni tudok az összes mondanivalójával.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Taygeta - november 17 2008 13:49:29
Zsola, Zsuzsi köszönöm...
Taygeta - november 17 2008 22:13:01
Köszönöm kedves András.
Küldök egy ölelést Tay
Crysty - november 19 2008 21:08:08
Néha azt hiszed nincs tovább,
néha azt , nem várnak csodák
de a könnyek után az ég kiderül
ottmarad a szál eltéphetetlenül.
Szeretettel Cry
Taygeta - november 19 2008 21:55:47
Cry köszönöm....
