Napkorong

Vannak emberek, kik élik nyugodtan
A mindennapi életüket,
És vannak, akik arra születtek, hogy a
Világ megismerje nevüket.

Ily ember volt a legendás kincsvadász is,
A világhírû felfedezõ,
Hírneves, kitüntetett, s mesésen gazdag
Ifjú régész-kutató volt õ.

Mosolya ott virított az összes neves
Kutató szaklap címoldalán,
Nevét pedig gyakorta emlegették a
Tudományos Akadémián.

E dicsõ férfibõl azonban hiányzott
A legeslegfontosabb elem,
Hiába volt gazdag, tekintélyes, ha a
Szíve csak egy vaksötét verem.

Mert igaz lelke, érzõ szíve az nem volt
A világhírû kincsvadásznak,
Becsvágy, önzés, kapzsiság adattak csak meg
A mesés régész-kutatónak.

Így aztán, bár tízezrek rajongták körül,
És tízezrek dicsõítették,
Nem volt szeretõ családja, és az igaz
Barátok is messze kerülték.

Egyedül, magányban élt a nagy kincsvadász,
Mint hegyekbe vonult remete,
Szívében szeretetnek és barátságnak
Nem volt semmi félretett helye.

Nem volt ostoba azonban ez az ifjú,
A kincsvadász, a felfedezõ,
Hogy valami hiányzik az életébõl
Tisztán, kínzóan érezte õ.

"Mi lehet ez a szorongató üresség?
Mi ez a nyomasztó - érzelem?"
S végül arra következtetett a férfi:
"Még mindig nincs elég hírnevem!"

"S hogy szerezhet egy világhírû kincsvadász
Még ennél is nagyobb hírnevet?
Találja meg a csak mesékbõl megismert
Nagy és mesebeli kincseket!"

Felkerekedett hát a híres kincsvadász,
Hogy megmutassa, mire képes,
Tudja meg az egész világ, számára a
Lehetetlen is lehetséges.

Az elveszett Végzet-gyémánt, mi csak halált
Hoz annak, ki nyomára akad,
A világhírû kincsvadásznak csupán egy
Könnyû és aprócska feladat.

Az emberek rettegve nézték kezében
A halált hozó drágakövet.
De nem történt semmi. Ha voltak is átkok,
A kincsvadász legyõzte õket.

A mese úgy tartja, Quatermain(*) lelte meg
Salamon király mesés kincsét.
A nagy kincsvadász azonban eltörölte
A tévhitekkel teli mesét.

Hosszú-hosszú kutakodás után rálelt
Salamon kincseskamrájában,
S a roppant aranytömeg feladata lett;
Porosodjon egy múzeumban.

Rengeteget vitatkozott világszerte
Az ember arról a dologról,
Hogy mit is gondoljanak a vallás felõl,
Mit higgyenek a Bibliáról.

A világhírû kincsvadász megoldotta
A súlyos problémát ezalatt,
Mikor megtalálta a csodás Frigyládát
Jerikónak romjai alatt.

Eldorádó. A Mesés Arany Városa.
Létezik, vagy csak mendemonda?
Így a világhírû kincsvadász úgy döntött,
Hogy létezését bebizonyítja.

Útnak indult, keresztül Amazónián.
Semmi sem téríthette õt el.
Hogy bukkant rá az Aranyvárosra? Azt a
Történelemkönyvek mondják el.

És végül, hogy dicsõsége teljes legyen,
S hogy a tátongó ûrt elûzze,
Elkezdett vadászni a kincsvadász ekkor
Mídász király aranykezére.

A szóbeszéd szerint minden, mit e tiszta
Aranykéz megérint ujjával,
Színarany lesz. S a kincsvadász megbirkózott
A lehetetlen feladattal.

Elérte hát célját a kapzsi kincsvadász.
Véget ért hosszú utazása.
Könyvekbe íródott nevét harsogja a
Tudományos Akadémia.

Elérte hát, mit akart. Hírnevet szerzett,
És vele halhatatlanságot,
De e dicsõséges céljára végül egy
Egész életet rááldozott.

Majd késõbb, egy napon meghalt a kincsvadász.
Elhunyt az öreg felfedezõ.
De nem mosollyal arcán, könnyel a szeme
Sarkában távozott messze õ.

Miért? Miért nem lehetett boldog sose?
Miért nem tûnt el az üresség?
Lelkének fekete lyuka miért maradt?
Szíve miért nem tiszta, mint ég?

Úgy halt meg a világhírû kincsvadász, hogy
Nem kapott erre feleletet.
Pedig örökéletû, dicsõ nevéért
Feladott egy egész életet.

Eltemették a földbe az üres testét
A világhírû kincsvadásznak.
Életét adta a kincseknek, a lelkét
Pedig az átkozott aranynak.

- A világhírû kincsvadász sírfelirata -

"Nézz mélyen magadba, legendás kincsvadász.
Nézz oda, ahová csakis te láthatsz be.
Nézz a szíved legmélyére. Üres? Miért?
Mert te belekapaszkodtál a hírnévbe.
Megragadtad, s nem engedted, míg részed lett.
Lényeddé vált, mint az arany- és kincshalmok.
De mi az igazi kincs? Pénz vagy drágakõ?
Csak akkor vagyok gazdag, ha névvel bírok?
Szegény, kinek nincs aranya, háza? Szegény?
Mondd meg, kincsvadász, mi értékes igazán!
Ha megvan a válasz, tudni fogod okát,
Miért van az ûr. Rájössz majd. Egyszer. Talán.
A szeretet az igazgyöngy, és nem a kincs.
Ezért az ûr. Neved van, de szíved az nincs."

________
(*) Alan Quatermain: A mese szerint Quatermain találta meg Salamon király legendás, elveszett aranyát.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - november 17 2008 10:31:50
Kedves Tris!
Végigolvastam minden szavát a versednek, amely nagyon érdekes, s értékes is, a mondanivalója miatt. Bizony, a szívünkben lévõ szeretetet még a legnagyobb kincs sem tudja felülmúlani!

Üdv.: Torma Zsuzsanna