Egy szomorú napon a sorsot idézve
Összetörten, a büntetést megértve
Áldozatot hozva a nehéz évek alatt
A hitben összetörve
Semmi szép nem maradt
Most reménnyel fordulok az éghez
S megváltást kérek a puszta léthez
Azok vagyunk, kiket védünk
Kézen fogva együtt élünk
Hosszú úton néha félünk
De szeretteink ölelését
Szívhez érõ melegségét
Lelkünk rejti, s együtt érzünk
Azzá válunk, amiért kiállunk
Értük élünk, kikért kiáltunk
S ha hangunk egyszer célhoz ér
Minden lélek nyugodni tér
Szívünk lassan, megtisztultan
Új reményt lel a napokban
Majd ha megtaláljuk-e világot
Halkan súgom, légy hát áldott!
Torma Zsuzsanna - november 17 2008 10:20:06
Nagyon szép, jól rímelõ verset hoztál, kedves la (L.A)!
Kár, hogy nem tudjuk az igazi nevedet. De remélem, azt is felfedet elõttünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
la - december 23 2008 02:32:53
Köszönöm szépen. A nevem természetesen nem titok :, Lukács Attilának hívnak.
Békés Karácsonyt és Boldog Új Esztendõt Kívánok neked és minden Napkorong lakónak!
:, Lukács Attilának hívnak. 
