Törött rózsaszirmokra léptem
Szobád lehangolt ketrecében.
Úgy remeg a szívem,
Félek, hogy fájni fog.
De az érzés, mi hasítja lábam
Erõssé tett.
S ha fáj, mindig megnyugszom.
Mert kell, hogy boldog lehessek.
A szilánkok közt,
Mi darabokra vágtak,
Nézlek s szenvedek.
Mégis azt kérem, adj rózsafûzért!
Kérlek, s szemembõl könnyet hasít
A magány, hogy nem látlak,
Mert te nem hallasz, úgy mint rég.
Hát lehajtott fejjel szorítom a szirmot.
Lehajtott fejjel várom kínomat
