Félhomályban ülök a szobámban, az asztalnál,
körülöttem minden a mai napra emlékeztet.
Az asztalomon rendetlenség uralkodik:
az üres üveg némán ásít,
a könyvek szanaszét hevernek,
a telefonom a kupac alján szomorúan csörög,
a számológép pedig darabokban haldoklik...
Telefonom tartója gazdátlanul hever,
s a fülemben egy dallam cseng egész nap.
Kezem átsiklik a dolgokon, értintetlenül,
hagyva minden felesgeles dolgot.
Csak egy valami éltet egész nap,
olyan ez számomra mint a levegõ;
ha nem jutok hozzá meghalok.
Hosszas keresés után megtalálom,
majd hátradõlve élvezem a "ricsajt",
mely szétárad a testemben.
S megfogadom sokadszorra,
ezen a héten, úgy mint máskor,
hogy rendet rakok végre az asztalomon...
De addig is marad a rendetlenség...
Torma Zsuzsanna - november 18 2008 08:58:02
Rengeteg a megszemélyesítés versedben, kedvces Freiheit89!
Van ez így néha: ki Pató Pál úr példáját követi, ki pedig azt mondja: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.
A ricsajt is egyszer majd megúnod.
No de azért nem rossz ez a szabadvers!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Arbiter Elegantiarum - november 18 2008 17:40:11
Kicsit elszoktam már ettõl a stílustól (régebben én is csak szabadverseket írtam),de meglepõen jó hatással volt rám,s a téma is érdekes.
