|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fájó könnyek marják eltorzult arcomat,
ökölbe szorítom kezem,s markomat
összekulcsolva imádkozom! Kérlek,
ne hagyj el! Nem érhet így véget...
Szám fanyar hangokat hallat,
sírok, mert elveszíteni nem akarlak.
Tudom elkövettem néhány hibát,
inkább büntess!Mondd el mi bánt?!
Nélküled íztelen a reggeli harmat,
ajkaid nélkül fanyar a fuvallat,
mely lágyan ringatja a fákat,
mint amikor karjaid kebledre zárnak.
Nélküled nyugtalan minden pillanat,
két szép szemed nekem a fény, s mint a nap
ragyogja be gyönyörû arcod.
Mosolyod békét teremt...festõi képet alkot.
Hangod mint hajnali szellõ
fényt hoz, jókedvet, símogató sellõ
nélküle nem indulhat az élet,
nekem te vagy a jövõ, s minden mi éltet.
Fájó könnyek marják arcomat.
Imára kulcsolva szorítom markomat,
s térdre rogyva könyörgöm, kérlek!
Ne hagyj el, hisz nem érhet így véget... |
|
|
- november 18 2008 08:17:26
Rendkívül szép vers, rendkívül jó megfogalmazásban és rímeléssel!
Felülmúlhatatlannak értékelem!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 19 2008 03:28:45
Örülök,hogy elnyerte tetszéseteke e vers!
Köszönöm szépen a dicsérõ szavakat! |
- november 19 2008 14:06:41
Fájdalmasan gyönyörû...
Maryam |
- november 22 2008 08:26:12
Örülök,hogy tetszik! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
