|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Újra õsz
Lassan lehullik az utolsó falevél,
Sárba, porba, ahogy lefújja a szél.
Sikoltanak a fák, feljajdul a táj,
Nem is hinném, hogy nekik is fáj...
Újra õsz van, de már nemsoká tél,
Fázós reggeleken megcsíp a dér,
Ahogy kihajolok a múlt ablakán,
Melyben régi emlék sikolt rám.
Bõrömet sérti az éles penge,
És már érzem: vérzek benne,
De csak hulljon ócska vérem,
Én semmi mást, csupán kis boldogságom kérem!
Boldogság? Miféle szó is ez?!
Ez az, amiért mindenki bármit megtesz?
Én csak a régi életemet szeretném,
De oly távoli, hogy lehet, már nem is az ényém.
Fekszem a porban, mint az a falevél,
Amit elhullajtott fája, és elsodort a szél,
S várja társaival a telet, de mégis árván maradt:
Elhagyták õt is, mint engem, egy pillanat alatt.
Egy pillanat, egy maró szó
Úgy csípi a sebet, akár a só,
S hirtelen mindennek vége szakad,
Õ távozik életembõl, de a bánat marad.
Újra õsz van, melynek kísérteties fátyla
Új könnyeket takar, de a régi szemet bántja.
Újra hideg, újra elmúlt, ismét fáj...
Ki tudja, miért, talán nekem ez jár. |
|
|
- november 19 2008 08:44:50
Kedves Angelsandy!
Nagyon szép, szomorú,megható a versed, amelyben szép képeket, hasonlatokat használtál, s amely jól rímel is!
Egy új tavasz majd új reményeket és új szerelmet hoz, most itt az idõ a pihenésre, az álmodozásra és az erõgyûjtésre!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 05. szombat,
Viktor, Lőrinc napja van.
Holnap Zakariás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
