Minden mosoly, nevetés oly valótlan,
szívemben a csalódás kacag csak valósan.
Hazug a világ?
Hazudok hát én is.
Színház az élet?
Eljátszom, hát én is.
Meghal így a lélek?
Vele halok én is,
és minden mi hazug volt, s valótlan,
valóság lesz mégis.
denes - november 20 2008 09:45:55
A két véglet összezár s a gondolatok is végül visszatérnek.Szép volt.
Torma Zsuzsanna - november 20 2008 10:11:41
Nagyon érdekes ez a néhány sor, kedves mse! (Talán Emese?)
Lehet, hogy színház az egész világ, de a deszkákon úgy játszanak a mûvészek, mintha az igaz lenne!!!
Talán még sem olyan hazug a világ, mint amilyennek látjuk. És nem színész benne minden férfi és nõ!
