Hozzám értél.. s villámként átfutott
Lényemen a felismerés
Tudtam', hozzád tartozom!
Hozzád értem.. s, villámként átfutott
Agyamon a beismerés
Elõled. nem futhatok!
Rám néztél és remegtek az égen a csillagok.
Fáztak, halványultak
Tudták, két szemedbe meghalok.
Rád néztem és arcomba vért tolt a szeretet.
Szemem tükrébe beégett,
Annak képe... kié soha nem lehetek!
denes - november 20 2008 09:35:59
Soha nem lehetsz, mégis milyen szépen írtál róla.
Torma Zsuzsanna - november 20 2008 09:57:25
Ó, de kár, kedves Rimfaragó!
Hogy nem lehetsz azé, akit szeretnél. Sajnálatos, de van ilyen, és nem egyedi!
