Ha majd meghalok koporsóm fák alatt vivétek
tavaszi szél zengi nótáját miértnek.
Gyász színû tulipán fedi el síromat
vérszemû tövisek õrzik meg kínomat...
S ha majd meghalok eme szép virágok síromon
nyugszanak holtiglan,s nevetnek sorsomon...
Sûrû lombjaik közt látom az anyámat
szemébõl könny csorog,szívében a bánat...
Vérvörös rózsa hullajsd el szírmodat,
hullajsd el úgy hogy betakarja síromat.
Ne lássa anyám hogy mivé lett gyermeke
gyászomat lepje el esõs éj fellege...
Sötét temetõben jéghideg csend honol.
Szomorú szívem a mennyekbe vándorol.
Vándorol mennyekbe szívemmel a bánat,
s hagyja itt testem a rothadó halálnak...
Megvolt a gyászmenet,s kocsin a koporsó
soraitok közt volt utam az utolsó...
Elmúlt egy szomorú,kegyetlen vasárnap...
...harangszó vet véget pap szelíd szavának.........
Kíváncsi vagyok a véleményekre!:)
Sokaknak ismerõsen csenghet a cím.Sok kritika érte ezt a versem.Pl:átirat,koppintás,stb...
Ez az enyém!Persze csak lélekben de minden sorát átéltem.......!
denes - november 20 2008 09:33:59
Érdekes szemszögbõl készült a vers, hiszen látomásszerû, meg nem történt, mégis valóságos képeket tükröz. És végtelenül szomorú.(de ez ezzel jár)
Torma Zsuzsanna - november 20 2008 09:53:36
Kedves RainMan!
Az egyáltalán nem számít, hogy az ismert dal címét adtam a versed címének. Az ismert dal szótagjaival úgy is csak az utolsó versszak hasonlatos: "Megvolt a gyászmenet, s kocsin a koporsó, "...stb., stb.
Így tehát nem lehet koppintásnak mondani!
Szépen, szomorúan írtad le ezt a szomorú vasárnapot.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
RainMan - november 22 2008 08:25:30
Köszönöm szépen!
