|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Egy fûszál él a rengetegben,
Mely hajlong, szeretetre kiéhezve.
Várja, hogy süssön az éltetõ nap,
Vagy hulljon az esõ, mielõtt elszárad.
Így érzem magam a tömegben,
Ingadozom, valaki szeressen engem.
Sütkéreznék szemeinek fényében,
Szomjam oltanám összes könnyével.
S nem is olyan régen,
Kisütött a nap az égen.
A fûszál növekedésnek indult,
Színe gyönyörû zöldbe borult.
Az én fejem fölül is eltûntek a felhõk,
Mikor megismertelek pár hónappal ezelõtt.
Úgy éreztem Veled boldog lehetek,
Szívemet jó helyen tudhatom melletted.
De jaj, megzavarták a fûszál életét,
Egy gyom sajnálta tõle a napfelkeltét.
Féltékeny volt mindenre, mert nem õ kapta,
Ezzel a fûszál kedvét is a sárba taposta.
A sárga gyûlölet zavar engem is,
Mely általad férkõzött napjainkba.
Virágzó kedvemet ez a szín
A pokol színévé változtatja.
Szegény fûszál nem sokat tehet,
Csak vár egy jótét lélekre.
Valakire, aki megmenti,
És a gyomot gyökerestül kitépi.
De vajon én mit tehetek?
Hogy a keserûség ne marja szívemet?
Tûrök tovább tétlenül,
Vagy a szerelmem megment végül? |
|
|
- november 20 2008 15:50:01
Kedves Erzekiseg!
Szépen összeállítottad a versszakokat. A páratlan versszak mindig a fûszálé, a páros pedig a Tiéd.
Mintegy párhuzamot vonsz a kicsi fûszál és a Magad élete között.
Szép ez a hasonlat, és remélhetõleg a szerelmed megment végül, mert sokan kihúzzák a fûszál mellõl is a gyomot!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 20 2008 17:21:40
Várj mindig türelemmel, a fûszál nincs mindig egymagában és erõs.
Szép hasonlattal éltél.
Szeretettel Joli |
- november 20 2008 21:54:45
Légy türelmes, igaza van Jolinak.Szép vers.
Szeretettel :Tay |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 23. csütörtök,
Lenke napja van.
Holnap Kinga, Kincső napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
