nem bírom már
belegondolok
hosszú az élet
itt vagyok
elveszve bár
törve meg
élek, de meg nem nevezem
élettelen életem
bár nõne szárny
vak testem sovány hátán
repülnék még csak ér az éj
szárnyalva még ér az ég
sziklák - völgyek fölött
suhannék - repülnék
nem csöpögne vér
szemem medrébõl
nem varrná szám
ezer acélideg
vágyam lenne dühöm
rombolva, pusztítva
halálos angyal
marná hátam
körme véres
tikkadtan liheg
harapja ajkam
véres nyelve
ízleli nyelvem
õt szeretem
imádom
elképzelt világom
oh mily édes és vad
szenvedély és áhítat
ezt szeretem
betûimben az életem
mit testi létem
nem kap meg...
Tele van dinamikával, sodrással a versed.
