Messzi hegyek ormán tündérfény látszik.
A hold a felhõkkel bújócskát játszik.
Felsírnak bennem édes-bús dallamok,
zúgnak és sikongnak: magányos vagyok!
A tájat festi ezüstös fénypászma,
lassan felébred szívemnek vágya.
Éjszaka vándora, bús magam kérlek
ne rejtsd el arcodat, lássalak téged.
sziszifusz - november 22 2008 06:57:18
Szép lett, jó a fények játéka a versben. Egy ritkán használt szó is van benne, a sarki fény kapcsán hallottam errõl. klassz, hogy beletetted.
Az elsõ sorodban egy elírás van, biztos kijavítják, ha kéred.
Látszik helyett játszik van írva.
Szeretettel: Szisz
Maryam - november 22 2008 15:37:26
Szép képek, elvágyódás, vágyakozás van a versedben.
Maryam
ZETA - november 22 2008 16:14:22
Nagyon szép ez a versed is. ZETA
