A kandallóban tûz lobog,
csúfolódva öltögeti lángnyelvét.
Gúnyosan kacag felém, pattogva perel:
Ne merészkedj közelebb, mert
arcodat is megperzselem!
Ülök a tûz elõtt, nézem a lángot,
s már békésen suttog:
Barátod vagyok, hogy ne fázz,
melegem ontom rád.
A láng felém csapva, újra felhorkan:
De jaj Neked, ha kordába nem teszel,
s ha nem vigyázol megbüntetlek
Egy csillámló szikrám - a házad,
az erdõd, de még egy várost is felperzselhet
Ember tarts tiszteletben!
búgja a lángnyelv, hogy barátod,
s ne ellenséged legyek.
iytop - november 22 2008 20:59:29
Tény és valóság a tûzel nem jó játszani,õ a barát és õ az ellenség.
Kordában kell tartani.
Sancho - november 22 2008 22:44:45
szuzus kedves!
A tûz az õsi elem egyike. Igen jól megírtad a kandallóbélit, bár intett testvérei pusztító erejére.
Grt. Sancho
szuzus - november 23 2008 17:59:36
Köszönöm kedves hozzászólásotokat
Szeretettel:szuzus
Sancho
