|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 I
- La Fontaine nyomán -
A vén, kopott országút napfényben fürdött
Egy ragyogó nyári délután,
Nem is volt járgány, ki kerekét koptatta
Tûzforró aszfaltburkolatán.
Csupán egyetlen zaj törte meg az úton
A békésen szendergõ csendet,
Egy rozzant, öreg Bogár vánszorgott lassan,
Míg lágyan zümmögött, berregett.
Hirtelen, mint félelmes mennydörgés, szinte
Kettévált az égboltnak kékje,
Aztán hangos morajlással megremegett
Az autóút szürke köve.
Mint prédára éhes dühödt ragadozó,
Úgy robogott vadul elõre,
Porfelhõt keltve szilaj vágtája során
A Jaguár, az utak réme.
Beérve a halálra rémült Bogarat
Hirtelen eléje ugratott,
Aztán eltûntek a felvert, sûrû porban,
Miközben mindkét fék csikorgott.
A vad Jaguár ravaszul a reszketõ,
Szegény kis Bogárra kacsintott,
Aztán csendesen pusmogva tett neki egy
Nagyon érdekes ajánlatot.
Kihívta egy versenyre a Jaguár a
Szerencsétlen, lassú Bogarat,
Majd kacagva nekivágott, hogy mielõbb
Elérhesse a célvonalat.
A Jaguár már aprócska pont volt csupán,
Mire a Bogár felocsúdott,
És lassacskán a neki túl hosszú távnak
Döcögve, némán nekivágott.
A Jaguár sorra hagyta maga mögött
A hosszú-hosszú mérföldeket,
És fogát csikorgatva villámként szelte
Keresztül a dühöngõ szelet.
A Bogár eközben szép lassan cammogott,
Ráérve, méterrõl méterre,
Közben vígan fütyörészett egy dalocskát,
S nem gondolt a buta versenyre.
Míg a Jaguár egyre gyorsulva lassan
Már-már kétszázzal is száguldott,
A kis Bogár addig boldogan tartotta
A lassú, kényelmes iramot.
Hirtelen a Jaguár kátyúba lépett,
A többit a vad szél megtette,
A másodperc törtrésze alatt szállt ki az
Útról. Aztán pedig már vége.
Az úthiba feldobta a levegõbe,
A szél pedig tollként kapta fel,
És pörölyként vágta hozzá egy tölgyfához,
Élete pedig füstként szállt el.
A lemenõ vörös nap lassan búcsút vett
A horizonton a hegyektõl,
Az országút azonban még szinte izzott
A tomboló lángtengertõl.
A Bogár lassan elhaladt a Jaguár
Füstölgõ roncshalmaza mellett,
A gyászos, komor acéltetemre csupán
Egy szomorú pillantást vetett.
Aztán továbbhaladt, maga mögött hagyva
A nemes Jaguár roncsait,
Lassan kihunyó halotti máglyájáról
A szél égbe vitte hamvait.
Mert az élet egy hosszú-hosszú országút.
Bukkanókkal, kátyúkkal tele.
Fontos, hogy élvezni kell, nem elsietni,
Ezen függ életünk értelme. |
|
|
- november 23 2008 08:02:28
Hát,nekem tetszett a versed és tanutságos is,igazi tanitó mese. |
- november 23 2008 09:01:25
Mennyi hasonlat létezik, amit életnek hívnak!
Szeretettel Joli |
- november 23 2008 11:38:25
A legviccesebb az egészben, hogy a Pixar Verdák c. animációs filmje ihlette. Annak mondanivalója, hogy le kéne néha kicsit lassulni...
Köszönöm mindenkinek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 09. szerda,
Lukrécia napja van.
Holnap Amália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
