Forró szenvedélytõl olvadt gõzölgõ gondolatok
sûrû édes ködében tétován bolyongok
Hisz minden az enyém.
A nap és a fény.
Sistereg a bõröm még érintésed nyomán
csókkal hullik le ránk a félhomály
betakar, eltemet
öleli testemet.
Mámorító lázas éjjelek,
szédítõen boldog nappalok
lehunyt szemmel benned ébredek,
nyitott szemmel rólad álmodok.
Taygeta - november 23 2008 11:13:30
Nagyon szép lett. Gratulálok.
Szeretettel Tay
Nagyerdessy - november 23 2008 16:42:09
Ez megint egy jó kiskavics!
Mit szólnál hozzá, ha egyes szám elsõ személyben írnád magadról magadnak. És csiszolásként elhagynád pl. a sorokból az olvadt, meg a sûrû, valamint a nap szavakat. Viszont a nap helyett a fény szó jobban illene; a fény és a fény sor többet mutatna mondanivalójával.
...nem folytatom tovább, mert akkor nem fogsz tovább gondolkozni rajta!
Tudod, néha a bimbó szebb, mint a kinyílt virág. Néha meg pont fordítva; Mihály
kiskavics - november 23 2008 19:48:09
Kedves Mihály!
Ez talán még az én írásom, az én gondolatom, ha megengeded, az én szavaimmal. A bimbó, hát.. az úgy jó ahogy van, van aki a bimbóban is látja a virágot, és fordítva.
sziszifusz - november 23 2008 19:50:03
Nagyon magas színvonalú a versed. Remek rímekkel! Mély érzésekkel!
