Égi tünemény, kit napnak nevez e nép,
Halld szavam, s hallgass meg ég!
Szórd ránk éltetõ fényed,
Mert, ha így teszel értelmet nyer léted.
Hisz fehér madarainkban a vér,
Mint farkasordító hidegben a jég,
Oly fagyott.
Kihûl, megfagy, holtra vál'
Ez a pár fehér madár,
Kikre hosszú élet ígérete vár,
Életadó sugaraid látván.
Hát ragyogj magasan az égben,
Hogy ne halott hideg várja õket a mélyben.