|
 Vendég: 73
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kopogott, s én beengedtem.
Hideg tél volt, s fújt a szél.
Vajon mit tehettem?
Azt, mit minden gyönge szív.
Nem kérdeztem, nem is mondta.
Csak néztem,
Mint õ énrám mosolyogva.
Miközben meleg teát szürcsölgettünk.
Haldoklóan gyorsult a lélegzet,
Hisz ez az enyém, a két kezem,
Melyet szorít buzgón, fájdalmasan,
Remegõ kételyek közt.
Könny szökött, s folyt az orcára,
Az enyémbõl, az övébõl
Egyszerre, kínokat formálva.
Azt éreztem, amit õ.
Megölelt, s én szorítottam.
Fázott, mert remegtem.
Tudtam, hogy menni muszáj,
S örültem, hogy ismerhettem.
Ajtó nyílott, s befújt a szél.
De mosolyogva távozott,
S ekkor fülembe halk zenét mesélt
Szíve rejtekébõl.
Köszönöm. Ezt mondta.
Mást nem is regélt a száj,
Be jó volt, be szép volt,
Gondolatom ezen járt.
S táncoltam a falak között,
Melyek meséltek nekem,
Hogy õ volt az egyetlen,
Kit nagyon szerettem.
|
|
|
- november 25 2008 12:31:22
Nekem is tetszik! Talán még visszatalál hozzád! Keserédes a versed. Még bármi lehet.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
