Feszült csendösvényen rejtõzik a ház,
sós könnyfüggönyön vajon rátalálsz?
Lélekajtón porlepte fájdalom,
önsajnálat lakat a zárakon,
Vergõdõ szívbarázdák a falon,
szakadt álomháló az ablakon.
Lépj be!
Édes káprázat válj valóra,
siess, ha kell egy hívó szóra!
A szerelem égesse gyémánttá szívedet!
- s talán e ház kulcsát majd átadom neked...
Torma Zsuzsanna - november 26 2008 07:59:04
Nagyon szép a vers és annak minden szava szépen megfogalmazott. Lelked ajtóját csak annak nyisd ki, aki megérdemli és annak add át a kulcsot is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
ancica1 - november 26 2008 09:34:54
Megfogott, szépek a képeid!
Gratulálok!!!
Szeretettel:Anci
