|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mint vakmerõ és hõsies katona
Támadja szüntelen a hegyet a szél,
Bár tudja, le sosem dõl büszke orma,
Még ha a világnak végéig is él.
Mert minden elemek közül a szél az,
Mi kitartó, szívós, örök harcot vív,
A föld alszik, a tûz kihuny, és amaz,
A víz békés vagy vad, mint emberi szív.
A szél harca örök, a hegy pedig tûr;
Én is küzdök, mindörökkön-örökké,
De nem dicsõségért; egy igaz szívért,
Nélküle bennem öröklétû az ûr,
Álmom, vágyam: Legyünk sírig egymásé!
S míg a szél örökkön küzd a nagy hegyért... |
|
|
- november 27 2008 07:53:22
Kedves Tris!
A Tõled megszokott hosszabb lélegzetû versformától eltérõ verset olvastam. És erre is lehet azt mondani, hogy néha a "kevesebb több". Kûzdj Te is úgy a sírig tartó, örök hûségért, mint ahogy a szél örökkön kûzd a nagy hegyért. Bár ritka a sírig tartó hûség, de nem lehetetlen!
Nagyon szép, nagyon tetszett a versed!
Mondanivalójáért felülmúlhatatlannak értékelem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 27 2008 10:00:54
Köszönöm szépen mindkettõtöknek! Ez az elsõ próbálkozásom szonett kategóriában, és örülök, hogy tetszett. Mivel a verseimet kronológia szerint töltöm fel, ezek még régebbiek, és itt kezdek átváltani rövidebb formákra. |
- november 27 2008 15:12:43
Nekem is nagyon tetszik a szonetted.
Gratulálok! |
- november 27 2008 16:58:51
Köszönöm, Neked is! |
- november 27 2008 21:01:22
Nagyon jó lett, gratulálok.
De küzdeni ne küzdj sose  , csak éld meg azt, amit meg kell élned.
Szeretettel Joli |
- november 28 2008 12:58:09
Köszönöm, nektek is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
