|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Döbbenet ez az éj,- nélküled...
megroppant a szendergõ fény,
ahogy rám csukódott a sötét!
Fekszem, lélegzem
s csak várok...
testemben roggyant mozdulat,
nem élhetek már így...
elárvult világom elszakadt!
A Hold kegye szemed mélyén ül,
izzó-síró görbületétõl
meghatódom,
az ég veled üzen
s tótágast áll bánatom...
Magamban beszélek,
mormolom halk imám,
életembõl úgy kifolytál,
mint egy néma kiáltás...
Összeszorítom a szám
-remegnek a hangok,
télbe fúl a lelkem
-inkább hallgatok...
Sûrû-hûs illata az õsznek
keresi bennem a tegnapot,
míg elmerülök benne,
megszólalnak az égben a harangok...
s én megálmodlak téged
az angyalok közé,
szemem zöld tengerében... |
|
|
- november 27 2008 09:56:52
Nagyon szeretem a verseidet, egyéni stílusod már hiányzott nekem!!!
  
Most is mélyen megérintett, libabõrös lettem!
Nálam ez csalhatatlanul katarzis...
Szeretettel:Anci |
- november 27 2008 12:27:52
Nagyon szép, kedves Ica!
Rengeteg megszemélyesítést használsz, szinte látni lehet azt, amit láttatni szeretnél.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 27 2008 15:08:29
Kedves, lenyûgözõ ez a vers! Ragyogó gondolatok, kiválóan verssé formálva.
Elismerésem.
Szeretettel:Barbara |
- november 27 2008 20:05:10
Ragyogóan szép vers, drága Szí. Nagy örömmel olvastalak.
Szeretettel: Magdi |
- november 27 2008 23:17:15
Csodálatos...
Ez a rész a legszebb: "Sûrû-hûs illata az õsznek,keresi bennem a tegnapot,míg elmerülök benne,megszólalnak az égben a harangok..."
Egészen beleborzongtam... |
- november 27 2008 23:28:34
Nagyon kedvesek vagytok,- köszönöm! az érzékenységeteket külön...
Szeretettel:
szí. |
- november 28 2008 09:07:17
Kedveském!
Már tegnap elolvastam, de hagytam még kicsit hatni, aztán ma reggel újra Hozzád jöttem. Jöttem a képeidhez, a lágy szavaidhoz, a bánatod lenyomatához, a zöld szemedhez...a néma sóhajodhoz!
A versben használt évszak: a hûvös õsz, a napszak választás: a szenderedõ fény, s aztán az éj, ahogy a szavak elnémulnak a szádon, ahogy egyre csak teret kap a szomorúság a lelkeden - ahogy õszõbõl a télbe fordul...olyan mesteri fokozása bánatod bemutatására, amire csak nagyon kevesek képesek.
A vers végére aztán mégis érzek egy kis megnyugvást - ami persze nem belenyugvás - ahogy megálmodod a következõ lépcsõt, a számodra oly kedves lélek következõ állomását a lelkek között......
A zöld szemed lássa csak sokáig, s így õ is látja magát a szemed tükrében, szeme a szemedben!
Ölellek: Ildi
ui.: Hova lett a két elsõ sor? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
