Ha már a világ is kitaszított
Ringó bölcsõjébõl,
S kapaszkodód, már csak
Csalóka délibábok árnyjátéka,
Még ott vagy magadnak
Mint hûséges lelki társ
Aki akkor is megbocsát
Ha már a világ is kitaszított!
Önmagad táplálékaként
Könnyíted éhséged
a szeretet iránti függõség
Verbális csillapítására,
Mert jobb, ha magadban
Teszel kárt, mint szeretteid
Lelkén száradna sár a nagy
"élettapasztalat" bakancsod lábnyomától.
-Önmagadat óvod a félhomályból-
Önmagadat óvod a félhomályból!
Fénymentes, zegzugos
Éj-közökben bujkálva
Próbálod menteni a menthetõt
Mint Isten, tévelygõ gyermekét...
Akinek úgy is elnézi
Mérhetetlen hibáit, és saját
Szent húsát kínálja fel
Az ember bûnbocsánatáért.
Ha már a világ is kitaszított
Vergõdõ méhébõl,
S nincs már értelem az érzelmek
Által szõtt álom megértésére,
Még ott vagy magadnak
Mint kiégett lelki társ
Aki akkor is megbocsát,
Ha már a világ is kitaszított!
...már tegnap is elolvastam vagy kétszer ezt a versedet, és ma újra....igaz " messzirõl" indultál...de mégis nagyon-nagyon közel hozzám...tetted elém a gondolataidat és érzéseidet...
" hûséges társból"..."kiéget társ"...hmmm, nagyon elvitted az agyam a valóság felé...
Köszönöm!
Szeretettel[/b]
szí.
Jagi - november 30 2008 21:22:41
Nagyon szívesen, és örülök hogy itt jártál.
[/b]
