dombormû-nyomatom
nyomasztó tudatára ébredtem
hullámtenger domborul
magaslón
sírom gyásza simul
a koporsóm
idomul édeni testemhez
gyalázza földi voltát
a hullámok verik fel -
dalolják csúfosan
isten társtalan magányát...
dombormû-nyomatom
az egek felé nyomatom
s porlasztom tudatom
szabadon
Atya invitál trónjához
s együtt énekelünk
a kóbor lelkek felett...
denes - november 29 2008 12:02:33
Elvont gondolatok furcsa ötvözete ez, mégis valahol egy egységes egész a mondanivalójában.
szoszircsi - november 29 2008 14:32:37
[b]Úgy érzem....méltatlanul kevesen olvassák és értékelik csodásan csengõ verseidet...örülök,hogy olvashattalak, ígérem máskor is betérek
Szeretettel[/b]
szí.
VisnyeiFerenc - december 04 2008 13:54:50
Nem vagyok biztos abban, hogy megérdemlem a méltató soraitokat, azonban köszönöm, és várom továbbra is észrevételeiteket, kritikáitokat is! Úgy gondolom, hogy jó kis közösség van itt nálatok, kedves Dénes, amit leginkább az is fémjelez, hogy mindenkibõl (akiket csak olvastam!) sugárzik a tisztaság, az õszinteség! Kevés közösség, csoport sajátja sajnos az ilyen mentalitás!
Szeretettel invitál:
Visó