Jön a tél, rideg tél
rozsda ül a fákon
süvítõ hidegszél
fut végig a tájon
egy árva falevél
küzd az életéért
majd társai tetemén
látja szomorú végét
gyûlik már a halom,
ha a szél nem fújja
hogy mint bomló alom
hasznosuljon újra
néha meg-megered
az ég csatornája
didergõ verebek
szálldosnak a fákra
károgó varjak
hosszan a vetésen
gyászolják a nyarat
talpig feketében
gyengül a Nap fénye
köd ül a vetésre
a költözõ madarak
szállnak délvidékre
az erdõ lakói
készülnek a télre
