|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Senki földjén ott ragadtam
Sehonnai emberek nyájába,
De én mégse-mégse bujtam,
A feledésnek bús szárnyába.
Kit érdekel hogy olvassák- e,
Olvassák-e rongybetü szavaim?
Nekem többet jelent, többet jelent,
Ha megmaradnak életszült tavaim.
Jó nekem a senki földje, jó,
Mert ott élnek õsi poéták szavai,
Mit ma csak tisztaszívû költõ tud,
Reménnyel, s hittel újra mondani.
Senki földje, áldottak földje,
Virágozz nékem minden hajnalon,
S légy mindig úrrá, a bölcseken,
S minden fájó, bús dallamon.
Senki földje, ringass-ringass el,
S bocsáss rám, vad költõi álmot,
Melyet egykor. Ady, Kosztolányi,
S Babits Mihály is oly nagyon vágyott!
Senki földje, nékem adatott,
Nékem, ki a Koldusok Reménye,
E föld fog egykor rám omolni is,
Ha befejezõdik Életem Regénye! |
|
|
- november 30 2008 06:01:03
Kicsit mélabús, reményvesztett a hangulata a versnek s mégis érthetõen szól belõle a belenyugvás, a világban betöltött helye egy költõi léleknek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
