|
 Vendég: 93
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
 I
Mikor ólom lábon jár a képzelet,
És ereimbe megalvad a vér is,
Lassan, de bíztosan,
Elcsitulok én is.
Mikor álmaim sûrû köddé válnak,
A múltra és a jövõre borítom a fátylat...
Már csak akadozva, könyörögve suttogok,
Elnémúltak lelkembe a harangok....
Isten fényes arcán tisztulok,
Én is csak emberbõl vagyok...
Utólsó imám száll fel az égre,
Szükségem van egy emberi kézre.
Egy kézre, mely símogat,
Betakar és elringat...
Egy szóra mi vígaszt hoz,
Igaz meséket az álmokhoz...
Egy napsugárt mi melegít,
Egy mosolyt mi felvídít...
És ha nyílna a vándornak egy kis százszorszép,
Kihímezném véle életem mezejét...
De fönt a sápadt hold ragyog,
Ahogy fogy, én úgy fogyok,
Nézd azt a hulló csillagot...
Felizzott, hamú lett,
És élt a végtelenben egy napot... |
|
|
- december 01 2008 09:26:17
mullerildiko kedves!
Ne add föl a harcot! Ne alvadjon vér, és ne csukódjon szemhéj.
A jövõ felé bizakodva, jólétet remélj!
Nyújtsd ki két kezed, s a szeretetet érezheted.
Grt.  Sancho |
- december 01 2008 10:53:27
Szia Ildi!
Remény az mindig van,minden esély- esély,néha a legkisebb jel
nõhet legnagyobbra megsokszorozva a hited.
Bízz magadban!
szeretettel:gen |
- december 01 2008 18:25:15
[u][b]Nagyon szép !!!![/b][/u] |
- december 01 2008 20:27:09
Szia Ildikó!
A maga hangulatában nagyon szép verset hoztál, vágyaiddal felruházva. Nagyon tetszik az indítás, az utolsó vsz-ban pedig valóban oly röpke az emberi élet, remek hasonlat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
