|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Összeszorította fogát,
Mosolya kisimította minden ráncát.
Nem volt már lámpalázas,
Biztosan takarta álarca,
Mit egész életében hordott.
Látszólag nem érdekelték gondok,
Mindig mosolygott.
Mosolygott, mikor férje megcsalta;
Mosolygott, mikor fia elhagyta.
Szeméb?l soha nem fojt könny,
Hisz szíve mélyén rég nem volt öröm.
Mindenki azt hitte er?s,
Sosem volt letört.
Így élte Mária létét,
Álarca mögötti rejtekén.
Ám volt egy darab,
Mibe életét adta:
Évekig írta, rendezte,
A szerepl?ket válogatta.
'A dáma mosolya'
Az emberek a háta mögött összesúgtak:
'Belefáradt a munkába,
Romlik játéka,
és biztos pocsék saját darabja.'
Ám eljött a premier estéje,
Mária tündökölt,
Bár már öreg volt és meggyötört.
De mikor a színpadra fellépett,
Az id? megállt felette,
Megb?völte az embereket.
A végén a vörös bársony lecsapódott,
A darab óriási sikert aratott!
Virágcsokrok repültek Máriának,
Ki egyedül állt ki színpadára.
Gyönyör?, vörös ruhája a földet seperte,
Éjfekete haján csillogott a reflektor fénye.
Kezében liliomcsokrot tartott,
Széles mosolyától senki nem látta a csokorban rejl? titkot.
Mária széttárta karját,
Lehunyt szemmel hallgatta tapsát.
Még utoljára meghajolt a közönségnek,
El?vette mit liliomszirmok közé rejtett,
Szíven szúrta magát a t?rrel
Majd tapsviharban ment a végtelenbe. |
|
|
- augusztus 02 2007 12:49:30
Ez egy különös vers volt,de nekem tetszett.
Heni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
