|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hol békés, csendes, mint hajnali mezõ,
Hol haragos, szilaj, mint vad hurrikán,
Hol néma és bús, mint kihalt temetõ,
Hol játékos, mint levél szelek szárnyán.
S most zokog, megtörten, a nagy folyadék,
Az óceán, siratja szép partjait,
Mert közéjük állt, mint szilárd, tömör ék,
S nem láthatják egymás csodás arcait.
Ám megdöbben, mikor látja, a két vég
Vidám, kacag, egy kicsit sem szomorú,
S csókot lehelnek vízen át társuknak!
Majd a nagy víz felett megnyílik az ég,
S rájön az óceán, mért nincs sehol bú:
Szerelmük csak legyint a távolságnak!
- Utószó -
Hol két igaz, szeretõ szív egymásra talál,
Nincs oly roppant óceán, ami közéjük áll!
|
|
|
- december 02 2008 08:40:59
Hol mindez uralkodik, ott az örökszerelem.
Szép lett a versed.
Szeretettel Joli |
- december 02 2008 15:05:42
Köszönöm nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
