Furcsa ellentmondás az életem
halottak napján születtem,
októberben lettem szerelmes,
novemberben eskettek.
Házassági évfordulónk,
temetésre kongnak a harangok.
Nõk napjára virág helyett,
Édesanyám halál híre
Hogy bírom e lelki terhem?
ezt senki nem érti meg
Magányomat nem osztom meg,
nem látnak be lelkembe,
Nem mutatom a világnak,
szívemben mekkora a bánat.
Életem nagy szenvedés,
csupa ellentmondás az egész
marica - december 02 2008 21:05:21
Szuzu kedves!
Talán a földi életünkben az a legfontosabb hogy a rengeteg ellentmondások között megtanuljuk navigálni az utat mely megnyugváshoz vezet. Hogy erõsödjünk az egyre nehezedõ viszonyok között is értékeket találni. én úgy gondolom: ezek a versek a mi értékeink, kincseink. és ajándék, hogy megoszthatjuk egymással. hogy észrevesszük a szépet, a természetben a jót és a rosszat ami körülveszi az életünket. és ajándék a szómely godolatunkat tovább viszi.
A lét mindkét partján álltam már...hosszú utat tettem meg...amit magamban hordozok...jót s rosszat... mind az enyém...
Most az út porát seprem le magamról...és igyekszem kisimítani ráncaimat...
Meg kell találnunk kételyeinkre a választ...nem könnyû...de hasznos...ha igazán tudjuk, mi a feladatunk ebben az életben...valóban rájövünk....miért is állnak elõttünk azok a bizonyos akadályok...
Megérintett a versed...
A sok rosszra legyen gyógyír Neked, hogy legalább velünk megoszthatod mindazt, amit versedben felsoroltál.
S tudom, számodra sovány vígasz, de biztosan nem vagy egyedül!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
