Egy fáról lelógva ?seimen gondolkoztam
Aznap magamnak még ételt se hoztam.
De mind hiába hisz amúgy se szoktam.
Születésem óta egy lusta disznó voltam.
Hisz disznók is vagyunk kik menetelnek a vágóhídra
Bár lajhárként legalább magunk másztunk fel a fára.
Most korbáccsal ütnek minket, el?re
De nem rendeltettünk erre a végzetre.
És oda vetem társaimnak, már minden hiába
Legalább egy bölcs mondattal kerüljünk sírba:
Nem vagyunk más mint idegen népek csürhei
Csak egy táltos nemzedék lajhár utódai.
Ossian - augusztus 02 2007 10:37:09
Azhogy az els? versszakban egyes szám els? személyben van írva aztó nem azt jelenti hogy a többi ember nem lóg ott lajhárként a fán. Amúgy nem elnagyolásról van szó, inkább szimbolumokról. És ha megnézed a nagy költ?ket azok is folyton ilyenr?l írtak...
azok is folyton ilyenr?l írtak...
