|
 Vendég: 74
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ma bölcsõdalt sírok,
Minden anyáért,
Kik magányban szültek gyermeket,
Pedig meglehet, a kisded házasságban született.
Ó Ti érintett férfiak! Hozzátok is szólok,
Sírok, sikítok, lelketekbe vések egy hangot,
Egy kínos, jaj szót: most kellene, hogy fogd a kezem!
Bajtársam keresem, de nem lelem!
Nem kívánom a görcsöt, mikor a kemény csontok közt
Utat tör a baba, ez maradjon
Az anya fájdalma.
Nem kívánom, hogy érezzétek gyermekek fájdalmát,
Mit keserves sírás kísér, mikor levegõért kiált,
S Szájtátva kiejti az elsõ OÁT!
Nem kívánok gyengeséget,
Tehetetlen remegést sem, míg a csontok összezárják,
Baba után nyitott kapuját a méhnek.
De Kívánok sötét magányt,
Olyat, amiben hagytátok az anyát,
Mikor simogatást vágyott,
Helyette néhány szót odavágott,
A lomha száj!
Keserû magányotokban,
Szûzanyánkkal küldenék nyomban
Egy-egy meleg plédet,
S kérném: csavarjon be ezernyi vétket,
Míg otthonra leltek,
S benne meleg sós cseppek hagyjanak nyomot.
Az lehetne védõ pólyátok,
Miben ti is elképzeltétek a baba
Elsõ útját, mert elfeledtétek elhozni
Egyetlen motyóját.
Soha nem láttatok szimbólum gólyát?
Õ csõrében csipkés pólyát lenget,
S repdesve hozza a kisdedet.
|
|
|
- december 02 2008 20:06:41
Köszönöm kedves szavaidat) Ennyi elég is-
Szeretettel: marica |
- december 02 2008 20:38:45
Köszönöm kedves gyongy110 ! Örülök, hogy ennyire tetszett, és annak meg fõleg, hogy ma már valójában egyre több Apuka lehet , és van is jelen mikor a két szülõ testébõl egyesült baba a napviláot meglátja és felsír. De az is igaz. hogy sok édesanya még ma is nélkülözi aza biztonságérzetet amit csak a baba édesaja, a társa adhat meg. csak egy kis figyelmet, egy símogató szót.
András bocsáss meg hogy a névszerinti megszólításod lemaradt.
pedig a gondolatomban ott volt, csak most vettem észre, hogy hiányzik.
Szeretettel: marica |
- december 02 2008 20:47:18
Drága Mama!
Igazságot írtál, mert megdöbbentõ, hogy a férfiak jelentõs része mennyire képmutatóan mégis közömbösen élik meg gyermekük születését.
Szerencsére egyre több férfi átélheti, vagyis végignézheti a születés folyamatát.
Én a harmadik születésénél lehettem ott, az elsõ kettõnél nem engedtek be sajnos.
Óriási élmény volt. Homlokot simogatni, kezet szorongatni, segítkezni végig, és meglátni a csodát. Hogy az a kis lilás test az elsõ sírás után rózsaszínûvé váltuzik, ahogy az oxigénnel dúsult vér végigér az erekben.
És igen! nagyon fontos a szülés utáni együttlét, mégha az anya el is alszik a kimerültségtõl.
Szép és jó verset küldtél Marica! |
- december 03 2008 08:39:19
Csodálatos ez a vers, nem lehet betelni vele!
Szívbõl gratulálok, szeretettel:Barbara |
- december 03 2008 10:31:54
Kedves Marica!
Ez a bölcsõdal nagyon jól sikerült, kimondva benne a kimondhatatlant, azt a fájdalmat, amit csak azok tudnak magukénak, akik gyermeket szültek a világra.
Sok férfi viszolyogna, ha a szülést végig kellene néznie, pedig ennél nagyobb csodát nem láthat az életben!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 03 2008 11:43:35
Én is már többször is elolvastam! Vajon mi váltott ki belõled egy ilyen csodát? De azt hiszem mindegy is. A végeredmény a lényeg.   |
- december 03 2008 16:12:50
Köszönöm nekek a sok elismerést! Nagyon jól estt.
Minden szavatok, egy rózsa szál a magányosan szülõ édesanyák asztalára.
Szeretettel: marica mama |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
