Ha majd nélküled
érkezik az est,
s vendégül a
magányt láthatom,
ha lelkembe a múlt
keser? emlékeket fest,
s ecsetéb?l lecseppen
a szétfolyó fájdalom,
ha hideg földön ülve
álomba zuhanva,
ujjam görcsösen
markolva magamba
neved mormolom,
ha ébreszt a hajnal
pacsirta hanggal
s élni hív,
hogy megyek-e nélküled,
még nem tudom.
Maryam - augusztus 02 2007 09:43:30
Ó, hát ez valami gyönyör?. "ha lelkembe a múlt keser? emlékeket fest, s ecsetéb?l lecseppen a szétfolyó fájdalom"
Ez tetszik a legjobban, nagyon egyedi. Azért remélem, hogy mégy a pacsirtival, márcsak azért is, hogy mégtöbb verset olvashassunk t?led. Gratulálok.
