|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Veletek üzenek õszi falevelek
Naponta újra s újra
Kutakodva nézek szét.
Erdei utaknak illatos szõnyeg,
Városi betonon szemét.
Hervadó színekben pompázó õszi falevél.
Minden óra, minden újra ébredés
Titkokat rejt, mit meg nem fejtek én.
Változó világ, változó színek,
Hûs szél simogat, kezemben reszketõ
Dallamot csörögnek a hulló levelek.
Dalold, dalold. a szívem dallamát.
A végtelen tengerkék égnek adom át,
Véredben lüktessen az üzenet
Én sírom, s kacagom az életet.
Ó Magasztos természet!
Ti Újra éledtek,
Csak az ember lesz öreg.
Ó ti egekig növekedõ fák!
Kik lehettek akár kétszáz évesek!
Ti még mesélhettek rólam,
Mikor unokáim unokája
E Földre majdan megszületnek.
Mondjátok el nekik: én senki voltam!
Csak porszem, levélránca között,
Akarom, hogy mind több, legyen nálam,
Ezért idõbe mondjátok el, mielõtt a tél beköszönt. |
|
|
- december 04 2008 15:03:19
Kedves Marica!
Versed szívbemarkolóan szomorú, és még az sem vígasztalhat meg igazán, hogy õszi falevelekkel üzensz, mert az õszi falevelek is sajnos, hamar az enyészeté lesznek. És sohasem tudhatjuk, hogy a következõ õszön tudunk-e üzenni. De azt, hogy semmi sem voltál, unokáid unokái nem fogják elhinni úgy sem!
Alkotásaid biztosan beszélni fognak helyetted!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 04 2008 15:38:57
Kedves Marica, mindannyian porszemek vagyunk, levélránca között, de nem mindannyian tudjuk ezt így, ilyen csodásan megfogalmazni.Gratulálok,szeretettel:Barbara |
- december 04 2008 16:12:26
Ne becsüéd le soha magad, amit meg kellett tenned azt megtetted.
Szeretettel Joli |
- december 04 2008 18:39:25
Zzuzsi! Igazad van! de a fõldbõl a fa fa koronája újra életre kelti és évrõl évre lejti
Barbara Köszönöm kedves szavaid, nagyon jólesik.
Joli! Én is úgy gondolom, Örülök hogy te is így érzed. De mi a minden? Köszönöm neked!
Manon! köszönöm az elismerésedet. roppant jólesett.
András! Bölcsen szóltál! Köszönet érte |
- december 04 2008 19:00:15
Drága Marica!
Ha magadról is írsz, mégis mindig hozzánk szólsz verseidben.
Most sincs másképp.
Vezérmondatod, "sírom és kacagom az életet" igazi emberi felkiáltás!
Igen, pont ilyennek ismertelek meg.
Talán ez az oka, hogy nagyon szeretünk itt sokan.
Szeretettel: Sziszi |
- december 04 2008 19:06:04
Köszönöm drága Sziszi! ez különösen jólesett
Szeretettel:marica mama |
- december 04 2008 20:28:54
Megható levezetés, kedves Marica. Egyrészt imádom az õszi leveleket, sokszor érzem úgy, hogy a fák a barátaim... csodálom õket, hogy mennyi mindent kibírnak, milyen szívósak... és bennem is hányszor átfutnak hasonló gondolatok... hogy egyik-másik rég itt volt, mikor megszülettem, és itt lesz akkor is, ha már rég nem leszek. Viszont azt soha ne mondd, hogy senki lennél! Porszem lehetsz, hisz minden relatív. De "senki"? Ez a szó, ha valakire mondjuk, nagyon negatív. És ettõl Te nagyon távol állsz! Szép, szívemhez szóló verset írtál.
Szeretettel: Magdi |
- december 04 2008 20:38:24
Marica mama, messze vagy te attòl, hogy semmi legyél!
Unokáid tudni fogjak, mennyit érsz...
Mi pedig már most tudjuk, hogy csodálatos vagy! |
- december 04 2008 21:49:03
Szívbemarkoló verset olvashattam Tõled ismét.
Azt hiszem mi emberek mind csak egy porszem vagyunk ebben a világban, pedig.... most mondhatnám, de inkább nem.
Szeretettel:szuzus |
- december 05 2008 13:07:59
Szia Mamó!
Rád jellemzõ módon,villansz egyet.......s mintha nem is Te lennél.
Ilyenkor mindig büszke vagyok magamra....Rád fõleg : hogy jelen lehettem írói mivoltod kiteljesülésénél .
Szeretettel ölel: gen  ) : |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
