Öregedõ hintaszékben
nagymama ül ölében
mesekönyv unokái kéz
a kézben gyertyaláng
szikra pattan a padlóra
tûz ropog a kandallóban
lobog vakító fénye
kedves árnyék táncol véle
varázslángjával suhint
az asztal alá tekint
bebújik a fenyõ alá
törzsén feltekeredik
szertefut az ágakon
szikrát szór. Huncutul
mosolyog a gömbökre
felnéz a kis fürtöske:
Mikor jön a Jézuska?
Majd csak éjjel, angyalka.
Csillog-villog füzérek sora
girlandok, szalagok hada,
olyan meghitt ez a szoba.
És az az áradó meleg tûz...
Virág nõ az ablakon,
ráfagy kékülõ ujjam,
sóhajt rongyos kabátom,
elfoszlott egy újabb karácsony.
genezisz - december 05 2008 10:39:41
Szia!
Már sosem lesz felhõtlen az öröm karácsonykor,sem más ünnepen
Talán változik a világ,mindenesetre ránk férne.
Legalább - mi szeretünk kedves Art!
ölelet: gen ) .
Torma Zsuzsanna - december 05 2008 14:03:47
Nagyon szép és megható karácsonyi vers, kedves Artemiszia!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - december 05 2008 19:09:38
És hány angyalka fogja kérdezni?
Szeretettel Joli
) .
