minden visszhangzik
lappang --
papírra vetõdõ toll
ránehezedõ súlya
alatt roskad
nyárfa kopasz ágai közt
feltörõ sóhajok --
ajtók lomha
ki-becsapódása
ringat,
a tûz pattogása is
szorongat,
lelkem bársony-palástját
simogatja --
szabad út
vár könnyeim hullásának...
Torma Zsuzsanna - december 05 2008 13:55:02
Szép megszemélyesítésekkel fejezted ki szorongató bánatodat.
A könnyeknek szabad utat kell engedni, hogy szívünk megkönnyebbüljön.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
genezisz - december 05 2008 15:59:26
Szia!
Igazából az ember könnyeitõl tisztul a lélek.
Nem tartom nagy bûnnek ha mi férfiak megkönnyezünk adott esetben dolgokat.
szeretettel: gen ) .
VisnyeiFerenc - december 06 2008 10:27:40
Kedves Zsuzsanna és Genezisz!
Nagyon kedvesek vagyok, s valóban nem tartom azt szégyennek vagy gyengeségnek, ha a férfi is kifejezi õszintén, tisztán érzelmeit, mégha sokan meg is vetik ezért. nekünk is kell tudni sírni! Van mit tisztulnia a lelkeknek, így az enyémnek is!
Szeretettel:
Visó