Titkolt pillanat feszül
A búcsúzó nyárhoz.
Tiltott érintésed lesz
Õszi kabátom.
Magamra gombolom majd
Lélek-csók gombjait,
Mély zsebébe rejtem
Rejtõzõ vágyaim.
Komótos lépteimmel
Zúzom össze az Õszt,
Síron túli fák állnak
Útjaimon õrt.
Csont-ág karok intenek
Búcsút hát a mának,
Héja párok sírnak
Bomló félhomályban.
) .
