Ülök a gépnél csendesen,
S a gondolataim messze vannak tõlem,
Szemeimet a Monitorra szegezem,
S vágyakozva nézem a Képeket.
Szebbnél szebb gondolatok vannak bennem,
Ilyen gyönyörû tájat nézni jó nekem,
S a lelkemet nyugtatja a szép táj engemet,
Várom a Boldog pillanatot,mikor látom még.
Gyönyörû minden amerre nézek a tájban,
Bár Õ is itt lenne velem,hogy Õ is lássa,
A Fákról lementek a ruháik most már,
És Õk is várják a Telet talán.
Torma Zsuzsanna - december 05 2008 13:22:14 Kedves Marjo!
Így ülünk sokan a gép elõtt, és vágyakozunk, hogy szálljon meg az ihlet minket, s bár szebbnél szebb gondolataink támadnak, sokszor mégsem találjuk a megfelelõ szavakat.
A fák is lassan lemeztelenedek, ruhájukat (lombjukat) vesztik, és felkészültek a télre. Mint ahogy mi is lelkiekben próbálunk felkészülni rá.
De ha ott lenne mellettünk a Kedves, talán gondolataink sem a elmúlással volnának elfoglalva!
