Fagy dermesztette jégkristállyá szemed
a nap süt, melegít, ereje kevés
a szív hiába ,legyõz a józan ész
s kékre fagyott ujjaid melengeted
Didergõ jégvilág, olvadj, meg fagytál?
fogvacogva szorítalak magamhoz
Könnyeim helyett csupa hópihe száll
de egy sem éri el a hideg arcod
Mitõl van hogy mindent jégpáncél borít?
Nem ragyog fel semmi langyos fénysugár?
minden csoda csak három napig csoda?
Hihetetlen érzés, mégis boldogít;
lelkem a te remegõ kezedbe száll,
hiába fagy, ez nem múlik el soha!
