VÁGYAK LABIRINTUSA
Pajzán históriák
Életem apró története
Lilien De La Cruise
El?szó
Tavasz vize, igaz forrás, életnek álma,
Gyermeki mosoly, s édesanya keze símogatása.
Szerelmem panasza, léleknek kínja,
Kisírt gondolat, mi pusztító t?z martaléka.
Hamvadó papír, feketedett, porladó írás, hamu,
Mit e sorok már sosem árulnak el, szótlanul.
Életéért könyörg? anya, kín, bitó árnyéka,
Hóhér b?zös lehelete, Istennek csókja.
Megváltás, halál, enyészet s újjászületés,
Feledett múlt, b?nbánat, s égre emelkedés;
Világ teteje, égig ér? lépcs? utolsó foka,
Fagyott mosoly, érint? kéz, keserv, s alázat.
"Mi történet, annó életem, s támaszt emléket,
Szeret? uramnak, ki mutatta igaz életet.
Ki csiklandott lelkem, s gyönyört ád önzetlen,
Égre emelt, s feledtetett múltat, s gyötrelmet."
"Jó uram, kérlek, bocsássd meg b?nömet,
Légy magasztalt, teljes, mid?n h?s, szerelmed!"
"Fejfádon, rótt írás neved hirdet kegyelmed,
Mit érettem éreztél, s lett igaz szép lelked!"
"Immár hervadt mosolya, testemnek keblei,
Mily id?, feledtet múlt, eljárt id? árnyai."
Megfakult arc, fonnyadt kis virágszál,
Kóróként, szalmavirág, mit megálmodtál!
20061129
I. szín
I. ének
Messzir?l fanfár szól, ébreszt, szép reggel,
Vándor arcán fáradt mosoly, kukucskáló nap felkelt.
Jóemberek, dolgos kezek kis hazája,
Kis patak frissít inas testet, s hív munkára.
Úri pompa, kastély, magasztalt lét,
Csorbuló erény, esett sz?z, csalfa lény.
Újhold sarlója, mely rést nyit, e világra,
S tárul kapu teliholdra, mely, embernek álma.
Történt tüstént múltban, emlékim még él,
Jó atyám szerelme gyúlt, kedves anyámért.
Mit meséltek nékem, virágzó tavaszt ?k,
Fakadó szerelmük, hoz bíztató jöv?t.
Tölgyfa árnya, s h?se, ringat szerelmet,
Hölgye méhe fogad magot, s kínál élettel.
Kis id?, izzó mennybolt, s halk sikoly, árulás,
Kínban vajúdó hajnal, szület? napsugár!
Telik id? év, hét, gyermeki arc, s nemsokára,
Virágként élek, szeretet énem, létem átjárja.
Tanító jön értem, csuhás ?, mint mester,
Lopva vesz magához, elárvult pici testem.
S mi ezután j? gonosz, zárda, börtönketrec,
Lelkem ördög szegi, s gyaláz majd vérem.
Korbácsol, s hág testem virágát,...?, a mester,
Csuhás senki, ki Sátánnak áll kegyben!
Tündérem hamvas ajka, szolgám angyal,
Telnek évek, s testem járják gonosz rosszak;
Mily életem fordul term?re, s lényem tavasza,
Virágzó bimbós rózsa, s liliom illata.
Jó anyám sínyl?d? fekete ege, éjben jár,
Csikorgó tél hava nagy, énem ?reá talál.
Haldokló lehelet, míg fekszik pamlagán,
Gyermeki csókom gyógyír, s ? utolsó boldogság.
Könnyez? virág szirmai, keser? méz íze,
Egy szellem, homályban él? sziluettje.
Téli dermedt táj, hant készül, föld gyomra,
Fogad magába fáradt testet, az végs? otthona.
Vágyálmok, s mesés jöv?, itt derékba tört élet,
?sök csillagzata, mély fájdalom, kín az élet!
Fejfán rótt írás tudat jelent, múltad feledve,
Homokóra szeme pereg, s id? múl egyre-egyre.
Kis id?, s míg kel a nap újra és újra,
Szaladnak évek, tanít a világ sok-sok jóra.
"De míg vérem tüzes, s sziporkáz az, szakadatlan,
Legények fejét csavarom, míg vágyaim, testem jutalma."
Friss tavaszi lehelet, mit hoz elmúló tél,
Csobogó patak vize, a természet álomból kél;
F? zöldje, s illatos mezei virág paplan,
Kéjre szítja véremet, s t?zre, lankadatlan.
Patakparti mosdás frissíti, pozsgás testem,
Egy játszadozó ifjút, imént itt meglestem.
"Óh ifjú! Mezítelen tested b?nre lázít szívem,
Jöjj vélem, öleljük egymást szeretetben, kéjben!"
Égen guruló felh?k mögül, kukucskáló napocska,
Ég? testünk egymást kéri, gyötörve mámorban;
Combjaim tárulva fogadják, e ifjú ékét,
Mi bólogat, s mackóként járja barlangom mélyét.
Sóvárgó szemem, ? arcába pírt lehelek,
Szorító ölelésben, halkan ütemesen.
Mezítelen test, s mi öklel? bika, ha fújtat,
Egyre hevesebben, kéjezteti bennem, e vágyat.
Erd? mélyi, madárfüttycsendben, sikongat torkom,
Vágyam pillanatról-pillanatra, fenn bércen, csúcson!
Párom hörg? hangja, mint ajzott délceg bika,
Csordulásig tölt, kis b?rös kulacsom, hímpora.
Mid?n lankadó vágy, ernyed mosolya,
Cirógatom,ajkát, súgok csókot, sóhajtva.
Új muzsika, s hangszerszám, élet sípja,
Játsz új akkordot két test, gyötr?dve, vajúdva.
Ajka dallamot játsz, testem vibráló red?in,
Csókja átölel, s harapják rózsás kebleim;
Megfeszül? kín, s örömóda harsány éneke,
Patakpartra visz máskor is, e ifjút szeretve!
E kis méhecske fullánkja, szirmaim rabja lész,
Csodás muzsikus, ki testem hárfáján zenél;
Andalító nótát, mi nap-nap után enyém,
Testemen munkálkodó 'isten, mi férfinép.
Mid?n sétáltam város utcáin, s tengerpart,
Mocskos macskak?, s alant móló deszkája, talpam alatt;
Gyötrött halász arcok, mélabú, mosolyszünet,
Kegyeimbe fogadnám néha, romlott lelküket.
Hazatérve kis otthon, b?vös fekhely vászna,
S combjaim közé csusszan kezem, símogatva ajkam,
Csikland ujjam magam, s feszülök izgatva.
Kéjes szeret?m cuppant arcom, s hív álomba!
20061130
Lilien De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
