A vihar egyre közeledik,
Már a mennykkõ is esik.
A felhõkön gömbvillám cikázik,
A göncöl szekér teteje beázik.
Egy tûzgolyó pattog ide-oda,
Áthatol a legvastagabb falon.
Tüzet okád, mint házi sárkány,
Bejöhet az eresz csatornán át.
A tûzgolyó, mint tûzrõl pattant menyecske,
Tette a dolgát, mindent jól megszemlélve.
Bejött az ajtón és az ablakon távozott,
Nem volt lába, igy nyomot nem hagyott.
