Sötét éj borult a házra,
a csend - leplet terített szobámra,
nem lelem az álmokat,
melyek odalettek a homályba
- Gúzsba kötött a magány,
magát lelkembe mélyen beásta
csontomig ér - eszi, marja...
nem látom, hova lett a holnap
Nem lazít szívemnek lánca
keresem, kutatom a zárat
- feldúlom a titkos fiókot;
elfeledtem hova tettem
megkeresem...
ha addig élek is, de meglelem
kormi37 - december 12 2008 19:25:15
Szomorú a versed, de a reményt, hogy megtalálod, még azt nem veszítetted el. Üdv. Kormi
szuzus - december 12 2008 19:55:19
Nagyon köszönöm mindkettõtöknek a reagálást versemhez.
Szeretettel:szuzus
iytop - december 12 2008 20:17:23
Ha szomoru is a versed de tele van reményel és a vége jó,ez a fontos.Elemér
marica - december 12 2008 21:14:55
Iszonyú életérzés! De a túlélési vágy, a remény és az akarm, mindig átsegíti az embert.
n
Nagyon jól sikerült vers kedves Szuzus!
