|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Csak nézlek...
A távolból megidézlek...
láthatatlan festékkel a falra festem arcod,
s ha csak odapillantok...újra velem vagy.
Várlak...
Telnek a napok, s én lassan sorvadok.
Szívem aggódik, vajon gondolsz-e rám?
Néha...talán.
Ha eszedbe jutok, ne úgy álljak el?tted,
mint ahogy álltam legel?ször...ott melletted.
Remegve és félve...de remélve.
Legyek én, ki feltüzel téged,
éberen tart éjszakákon, kit ölelnél lázasas hajnalokon,
kinek vágyod éhes csókját,
s kit?l kéred hangos sóhaját...
Legyek én, kire, ha gondolsz,
szíved hevesebben ver, kiért mennél messze is,
csakhogy végre átöleld...
Felidézlek...
Milyen volt újaid tenyerembe véve,
Két kezed derekamra téve,
átölelni, hozzád bújni, s mindent örökre neked adni.
Megigézlek...
minden éjjel, újra s újra...
Hiába a mostoha rideg a reggel,
ha öleltél álmomban egész éjjel.
|
|
|
- augusztus 03 2007 14:00:03
Nekem sosem írtak ilyen szép verset, így nem tudom, milyen az, mikor ennyire várnak,vágynak.Remélem az illet? értékeli majd. Szép volt a versed. |
- augusztus 03 2007 15:40:34
Én is remélem
Örülök, hogy tetszett!Köszönöm, hogy olvastál! |
- augusztus 03 2007 17:49:19
gyönyör?...éreztem nagyon...
|
- augusztus 03 2007 17:54:34
Nagyon tetszet ,f?leg a vége.Igazi szerelmes vers . Szia Ildi |
- augusztus 03 2007 20:04:10
Kedves Omnia29! Örülök, hogy átérezted!
Ildikó!Annak készült, remélem az is lett!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Erika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 03. csütörtök,
Hilda napja van.
Holnap Rozália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
