Mint óceáni szél, oly hûs vagy nekem,
S mint élet-vég-pergõ elfáradtan fakó;
Tengerparti szikkadó, száraz homokszemek,
Mely kincs, - életed, a veled született, s haló
Lázas álmaim látva, hol való a Múlt, - de te
Csak illatát érzed az elhagyott éjszakáknak,
S kurvult útszél-érzéki csalódásnak, nekem -
Vélt, s - talán valós hatalma, - vagy vágy-álma?
- De ki nem mondott szavak, ...nem tehetem...
Így némán, áhított hang nélkül mondom;
Mit néked sosem, - hjaj, sosem merhettem!
- A "szerelem, s fecsérelt értelem", - tudom
Az igazság, mire én is befizettem,
Most látom világod, mit eltékozolsz!
... - Ezt sohase tedd velem!
20081125
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
